Veszprém, 2019.
BEVEZETÉS
Üdv az Olvasónak!
A könyvecske, mit kezébe vett, egyszerű gondolatgyűjtemény. Nem tartom magamat sem irodalmárnak, sem költőnek. Senkit nem kívánok elkápráztatni tehetségemmel.
Fiatalságom óta szeretek játszani a szavakkal, amit elsősorban saját kedvtelésemre műveltem. Egy-két alkalommal társaságban is megtettem, s örömmel tapasztaltam a derültséget.
Mint katolikus papnak és lelkipásztornak szent kötelességem, hogy tőlem telhető legjobban készüljek a szentbeszédekre. Ezek vázlatai-, és tömör összefoglalásai indították el e könyvben leírtakat. Ehhez jöttek még ünnepek-, örömteli-, és fájdalmas események, melyeket ily módon próbáltam emlékként megörökíteni.
Soha egyetlen sort le nem írtam azért, hogy valaha is kiadjam. Hogy most mégis megteszem, annak egyetlen oka van: többek kérésének kívánok ezzel eleget tenni. Bárkinek, ha örömére tudtam tenni, akkor magam is elégedett vagyok, és hálás adok érte az Istennek.
Az itt közölt írások válogatás, szinte a kezdetektől egészen napjainkig.
Szent örökségként őrzöm egykori kedves-, plébániánkkal közösséget vállaló, mondhatni szent életű testvérünknek, Kőrössy Ilonának[1] művészien szép vonalrajzait. Plébániánk születésekor, az első három évben (A-B-C liturgikus év) gondosan diktafonra vette vasárnapi – és ünnepnapi prédikációimat, amit másnapra áttett képregénybe, és hozta nekem ajándékba. Minden gondolatot vonalrajzzal fejezett ki, pár szót jegyezve meg a rajzok alatt. –
Úgy gondoltam, méltó, hogy a könyvet az ő rajzai díszítsék és egészítsék ki. Bizonyára megnyeri az olvasók tetszését.
Minden Kedves Olvasónak kívánom azt a boldogságot, és örömet, melyet nap mint nap én is megtapasztalhatok, és mindenki, akiben már egy kicsit is ég az Istenszeretet lángja.
Veszprém, 2019. szeptemberében.
Schall Tamás
ÓDA SZENT IGNÁC HŰSÉGES FIÁRÓL
(Béla atyának[2] szeretettel, Balatonkenesére)
Magas, vékony szálon patinás ősz haj,
Ránézve nem hiszem el, hogy az ősz baj.
Nem mondja azt: „kerül, amibe kerül”,
Ő csak szíve gazdagságából derül.
Szerzetesrendbe fiatalon lépett,
Az évek elmúltával sem lett tépett.
Mint árus, ki bőségben rak a pultra,
Úgy emlékeztet bennünket a múltra.
Jézus Társaságának nemcsak híve,
Szent Ignác ritmusában dobog szíve.
Bárhogy forog történelmünk kereke,
E rendnek Ő mindig hűséges „gyereke”.
Levéltár, irattár, mind ott van helyben,
Szépen elraktározva bent a fejben.
Társasági ember, karakán, vagány,
Egyedül sem üli meg őt a magány.
Így láthatom Őt Szent Ignác ünnepén,
Kit már egy éve szívembe zártam én.
Mindazon jókért, miket kaptam Nála,
Isten áldja meg, legyen neki hála!
Veszprém, 1988. július 28. Szent Ignác ünnepe előtt.
BEKÖSZÖNTŐ[3]
Életünk útja, határidőnk záros,
Felragyog nékünk Róma, Örök Város,
Mennyeket hozza a szívünkbe nékünk,
Amit itt nézünk.
Jöttünk vonattal, utazási lázban,
Lesz-e helyünk majd a Szent István Házban?
Megkértük szépen Genovéva nővért[4],
Ehhez csak Ő ért.
Köszöntjük Őt most, jót kívánva néki,
Kinek derűje és mosolya égi,
Szentek nyomán jár, ég felé törekszik,
Így nem öregszik.
Míg otthonunkra jobb időket várunk,
Szent Apostolok nyomdokain járunk,
Lelkületükkel töltsenek el minket,
Testvéreinket.
Istennek hála, hogy újra jöhettünk,
Találkoztunk és megint örülhettünk!
Így tekintünk fel a római égre:
De jó itt végre!
Róma, 1990. augusztus 2.
HIVATÁS TISZTÁZÁSA
Van hivatásom, vagy nincs?
Ha van, óriási kincs.
Ha pedig, hivatás nincs,
Akkor mi nekem a kincs?
Bükkszentkereszt[5], 1993. augusztus 25.
TALÁLKOZÁS
Bükkszentkereszt falujában,
Kis zárda kis szobájában,
Jézus imádásra hív.
Indulok az első szóra,
Legyen most egy csendes óra,
Előtte nyitva a szív.
Egyszerű kis nyitott szekrény,
Itt az Úr, az Élő Kenyér,
Értem adta Önmagát.
Még ekkora szeretetet,
Engem Önmagával etet,
Hogy bő életem legyen.
Életemnek legszebb napja,
Mikor lettem az Ő papja,
Átadtam magam Neki.
Bocsásd meg, hogyha elestem,
Amikor Rád nem figyeltem,
Nem volt elég bizalmam.
Jézus add, hogy Veled járjak,
Emberektől azt ne várjam,
Amit Te adhatsz nekem.
Hitet, reményt, szeretetet,
Vigaszt és örök életet,
Benned én boldog vagyok!
- augusztus 25.
KIRE SZAVAZZAK?
Választási harcban,
Emberek álarcban,
Zsebükért küzdenek,
Szenvednek mindenek.
Tisztán ragyog egy Arc,
Nem takarja álarc,
Nincsenek zsebei,
Csak vérző sebei.
Én Őrá szavazok,
Mert életet nyerek.
Neve a legdrágább:
Jézus! Győzz énbennem!
Veszprém, 1994. november 19.
ANDRÁS NÉVNAPRA
András[6], Te Jézust keresed,
Szeretnéd megtalálni Őt.
Kövesd a Lélek szavát,
Belőle meríts új erőt!
Jézusban mindent megtalálsz,
Amire vágyol idelenn,
S ha Neki mindent visszaadsz,
Örökké élhetsz odafenn.
Védőszentednek ünnepén,
Szeretettel kívánom én,
Oltalmában sokáig élj,
Jó apostol és szent legyél!
Veszprém, 1994. november 30.
IMÁDSÁGOS TŰNŐDÉS KATALIN NEVÉN…
Alexandriának fénylő Csillaga
Vagy Te, Katalin, Krisztus vértanúja,
Kerékkel, karddal szenvedtél kínhalált,
Szűzi életed örök célt így talált.
Védd azokat, kik nevedet viselik,
Életük ne lásson soha rút halált,
Még ha küzdeni és szenvedni is kell
Boldogok legyenek örök időn át.
Katalin annyit jelent: mindig tiszta.
Nos, ez hát a krisztusi élet titka:
Forogjon köröttem bárhogy a világ,
Egyetlen kincsem mindig a tisztaság. –
Tisztán őrzöm és élem szent hitemet,
Tisztán erősítem szent reményemet,
Tisztán árasztom szent szeretetemet,
Csak így érem el örök életemet.
Veszprém, 1994. december 2.
A BÖLCSEK BÖLCSESSÉGE
Bölcsek jöttek Betlehembe,
Megváltót találtak ott,
Az nem fér az én fejembe,
Rád ez miért nem hatott?
Bölcsek voltak, művelt, tanult,
intelligens emberek.
Mindezt kevésnek érezték:
Valami több kellene.
Csillagokkal tele az ég,
de sötét az éjszaka.
Egy ragyogva jelzi, eljött
az új élet hajnala.
A bölcsesség ebben rejlik:
ismerni új életet,
Mindez Jézusban jelent meg,
Neki zengjünk éneket.
Köszönjük, hogy megjelentél,
Üdvözítő Jézusunk,
Add, hogy mindig Veled járjunk,
Örökre megtaláljunk!
Veszprém, 1995. január 7.
BONFI NŐVÉRNEK[7]
Fájdalmas Anyának
Jókedvű Leánya,
Jókedve alapja,
szívének jósága.
Fájdalmas Anyának
Fájdalma öröm lett,
Leánya élete
Örömmel sok jó tett.
Testében alacsony,
lelkében végtelen,
Nem marad nála hát
Senki sem védtelen.
Testi szenvedésben
Osztozik Anyánkkal,
Ki Keresztfa alatt
Kitartott Fiával.
Lelke sosem „pörül”,
Csak az Úrban örül,
Ez egyetlen titka,
Mely manapság ritka.
Istennek dicsőség,
Bennünk meg békesség,
Bonfi nővérünkre
sok-sok áldás essék!
(Míg e kis versikét
borítékba zárjuk.
újra ismételjük:
szeretettel várjuk!
Veszprém, 1995. február 17.
„INTERMEZZO”[8]
Itt vagyok, Uram, engem küldj!
Gyermekként mondtam még Neked,
ma éppen tíz éve annak,
hogy reám tetted a kezed.
Köszönöm, hogy hívtál, Uram,
indulásom elfogadtad,
Csodaszép munkára küldtél,
de megtartottál Magadnak.
Tíz év ezért drága nekem,
nem győzök hálát mondani,
mert veszély és kísértés közt
máig ki tudtam tartani.
Csak továbbra is így legyen,
alázatra taníts engem,
hisz hűséges kitartásom
nem más, mint a Te kegyelmed.
Hiszem, hogy a jövőben is,
velem maradsz kegyelmeddel,
Biztos elérhetek Hozzád
rám bízott testvéreimmel.
Addig is bennük szolgállak,
Add, hogy egyre jobban tegyem!
Általa nekik üdvösség,
Teneked dicsőség legyen!
Veszprém, 1996. június 19.
GONDOLATOK A SZENTMISÉHEZ
SZENT ÁGOSTON NAPJÁN…
Ágoston, egykor a világnak éltél,
Isten érintett, s az útjára tértél,
Élet, igazság, szeretet és béke
nyílt a szívedben.
Így lettél püspök, egyház tanítója,
Népednek áldott pásztora és atyja,
Írt reguládat szerzetesek élik,
Istent dicsérik.
Emléknapodon mi is buzgón kérünk,
Járj közben értünk, hogy mi is célt érjünk,
Menny örömében, Istenben találjuk
szívünk nyugalmát.
Aknaszlatina, 1996. augusztus 28.
ÖRÖMSZIKRA
Jézus eljött, itt van köztünk,
Ha még belé nem öltöztünk
Hiányos az életünk.
Hogy Jézusba öltözhessünk,
Mindenünket le kell vetnünk,
Csak Ő maradjon nekünk.
Így lesz szép és szent karácsony,
Jézusomban megtalálom
Mindazt, ami boldogít.
Mindenkit és mindenemet
Benne elrejtve szeretek,
Senki, semmi el nem vész.
Jövőmet is Neki adom,
Néha félek, nem tagadom,
Gyöngeségemben Erőm!
Jézus, imádva szeretlek,
Köszönöm, hogy Betlehemben
értem is megszülettél!
Veszprém, 1996. december 15.
ÁLDÓ EMLÉKEZÉS
Jóságodról emlékezve
Áldalak Téged, Istenem,
Úgy érzem, hogy föl sem fogtam,
mit ajándékoztál nekem.
Gyönge és törékeny vagyok,
fáradékony, elcsigázott…
egy magányos helyre vágyom,
hogy pihenhessek egy kicsit.
Jelenléted szent csendjében
ha életem átgondolom,
nem látok mást, csak Jóságod,
mely tenyereden hordozott.
Istenem, add, hogy maradjak,
mindig egészen a Tied,
semmi más ne érdekeljen,
csak hogy mindig Veled legyek.
Veled-létből forrásozzon,
bátorság, erő, kegyelem
hadd tehessem nagylelkűen,
amire hívtál „idelenn”.
Ma tizenegy éve annak,
mindenre elszántam magam,
fogadalmam megújítom,
így vagyok boldog és szabad!
Jóságodról emlékezve
Áldalak Téged, Istenem,
Úgy érzem, mégis csak tudom,
mit ajándékoztál nekem.
Áldott legyen az Isten!
Áldott legyen a Szűz és Istenanya, Mária!
Veszprém, 1997. június 19.
SZÜLETÉSNAPI TITOK
Az oltáron őszirózsa,
Odakint még tombol a nyár,
Igaz, ahogy sötétedik,
Erősen sír az őszbogár.
Szívbemaró fájdalmas hang,
elmúlásunk gondolatát
hozza fel bennünk keserűn,
minden mi él, rá halál vár.
Mutatja majd a természet,
sárguló fű, falevelek,
lehullott érett gyümölcsök:
mit akarunk, mi emberek?
Olthatatlan vágyunk: élni,
szeretni, szeretve lenni;
gondtól, szenvedéstől mentve,
Mindez soha ne múljon el!
Vágyunk minden pontja igaz,
mint létező; nem csak vigasz!
Élet, szeretet, szabadság,
soha nem múló valóság.
Ma virradt ennek hajnala,
Megváltásunknak Csillaga,
mert nagy dolgokra született,
Kisboldogasszony, Szűzanya.
Örvend az ég, örül a föld,
Ujjongva örül az élet,
Többé már nem halhatnak meg,
Akik az Istenből élnek.
Köszöntünk áldott Szűzanya,
Ki Szent Fiad adod nekünk!
Segíts úgy hinnünk, ahogy Te,
Örökre boldogok legyünk!
Veszprém, 1997. szeptember 8.
SZÜLETÉSNAPI HÁLAADÁS
Egy fa árnyéka rám esett,
majdnem szeptember közepén,
akkor jöttem a világra,
mikor ülték szent ünnepét.
Szent ünnep, mert szent a fa is,
a Felmagasztalt Szent Kereszt,
mindenkinek fel kell venni,
ki remél örök életet.
Örök élet megismerni
Jézus Krisztust, Isten Fiát,
Ki értünk a Szent Kereszten
áldozatul adta magát.
Keresztfának négyes ága,
így életünknek világa:
mindeneket átölelve,
győzelem jeleként ragyog.
Ma újra én is ölelem
életemnek nagy keresztjét,
megpróbálom úgy viselni,
hogy örvendhessek győzelmén.
Köszönöm Neked, Jézusom,
hogy e napon születhettem,
add, hogy Szent Kereszted által
a mennynek is megszülessek!
(Papként külön azt is kérem,
miért szívesen dolgozom,
mindazok, akiket rám bíztál,
Benned legyenek boldogok!
Ehhez hordják türelmesen
életüknek nagy keresztjét,
ha roskadni látom őket,
terhük hadd legyen az enyém.)
Veszprém, 1997. szeptember 14.
BÚCSÚI KÖSZÖNTŐ
Csepe[9] Királynője, Szent Szűz,
Búcsúra jöttünk ma Hozzád,
Születésedet köszöntjük,
mely oly sok áldást hozott ránk.
Megváltásunk fénye virradt,
Mit az Isten rég megígért,
Te lettél hozzá a Kapu,
Létra, mely földről égig ért.
Ezen jött Isten földünkre,
Jézusban egy lett közölünk,
Ha mi is úgy élünk, mint Ő,
Már itt és most üdvözülünk.
Így ülünk ma Csepén búcsút,
Régi énünktől búcsúzunk,
Mindent, mi bűnünk, hibánk volt,
Mától magunk mögött hagyunk.
Segíts minket ebben, Szent Szűz,
Te kezdettől bűn nélkül vagy,
Vezess minket a hit útján,
Küzdelmeinkben el ne hagyj!
Anyai palástod terjeszd
E falu lakói fölé,
Kik születésed ünneplik,
békét nyerjenek örökké!
Csepe, 1997. szeptember 21.
MIÉRT?
Szent Imre ünnepén tűnődöm,
lelkesedés nincs szegény magyar földön,
megcsömörlöttünk a politikától,
fáradtak lettünk.
Vértanúnk, püspök, Apor Vilmos várja,
beiktatását boldogok sorába,
mily nagy dicsőség érte nemzetünket,
mégis oly árva.
Mindenhol csend van, ami jó az hallgat,
de a botrányok hangzavart kavarnak,
félve-remegve, lesütött szemekkel
tétlenül nézzük.
Csak rajtunk múlik jövőnk boldogsága,
fel kell ragyogjon hitünk igazsága!
Lelkesen, bátran, hangosan kiáltsuk:
nincs más, csak egy út!
Ezen járt Imre, s boldog Vilmos püspök,
Mindkettő közbenjárását is kérjük:
hadd kapjunk minden új erőre végre,
újra reméljünk!
Veszprém, 1997. november 5.
ÉDES KÖNNYCSEPP…
Nem vagy te már idegen és jövevény,
örömet és vigaszt adjon ez a tény!
Az Isten háza népéhez tartozol,
maradj közöttünk.
Érlelésre és szentségre kapsz időt,
okosan gazdálkodva használd ki őt,
Akitől kapod, számon kéri tőled,
sose feledd el!
Végezd hát munkád szent odaadással,
Hátra ne nézzél félve – szorongással!
Isten előtted a jövendő – ajtót
szélesre tárja.
Veszprém, 1998. július 3. (A szentlecke nyomán.)[10]
DA PACEM DOMINE
Békére vágyunk, add meg, Uram, kérjük,
Hogy mi a béke, sokszor azt nem értjük,
Isten szavából világossá válik,
mit tegyünk érte.
Elszántan küzdjünk Isten országáért,
Odaadással Krisztus egyházáért,
Megtéve mindent, ami tőlünk telik,
minden napunkban. –
Akkor él bennünk az isteni béke,
Ezt értsd meg, testvér, s Isten egész népe,
Így imádkozzunk e szent ajándékért
szívvel-lélekkel.
Csepe, 1998. július 5.
IN MEMORIAM SCHALL JÓZSEF + 1998[11]
Halál adott neki munkát,
sírköveket faragott,
rávésve: van örök élet!
Fénye most rá ragyogott.
Elvitte hát Őt a halál,
lám, nem neki dolgozott.
Vihette, de nincs hatalma,
mert Krisztus feltámadott!
Az életet nem csak véste,
hittel vallotta: örök,
Számára e hit már látás:
dicsőségbe öltözött.
Fájdalmas most a búcsúzás,
szemeinkbe könny tolul,
e könny örömet is jelez:
közösségben maradunk.
Istennek hála mindenért,
Ő ad életet, halált,
Boldog Háromság áldva légy,
most és mindörökkön át!
Veszprém, 1998. augusztus 23.
MIÉRT A KERESZT?
Áldás jele a Szent Kereszt,
ha életedben felragyog,
Az Úr áldottjának lenni
felemelően nagy dolog.
Az Úr áldott gyermeke vagy,
de előbb kezével érint,
Keresztjét válladra téve,
Magához mérten alakít.
Különös mérték a Kereszt,
nem nagyobb, nem is kevesebb,
éppen csak amennyit elbírsz,
így vele előbbre mehetsz.
Kereszteddel míg úton vagy
áldó kezek alatt haladsz,
hisz Megváltód nyomában jársz,
Húsvét titkában Általa. –
E titokra derít ma fényt
a felmagasztalt Szent Kereszt:
ha életutad keresztút,
te is felmagasztalt leszel!
Veszprém, 1998. szeptember 14.
HŰSÉG
A kicsiben hűnek lenni
már önmagában nagy dolog,
következetesen élni,
mindössze erre gondolok.
Imádságban, napirendben,
kötelességben pontosan,
nagylelkűen az Istennel,
rád bízottakban gondosan.
Így nem szent már a házasság,
családok élnek romokban,
szétesik a társadalom,
senki nem veszi komolyan.
Nem kívánok nagy dolgokat,
Ma egyet kérek csak csupán,
a kicsiben hű lehessek,
így legyek naggyá igazán.
Veszprém, 1998. szeptember 19.
SZENTÍRÁSVASÁRNAPRA
Szentírással napról napra,
Betűzgetve lapról lapra,
Bontakozik életünk.
Isten írott szent igéje,
Bölcsessége és törvénye,
Nekünk lelki ételünk.
Iránytűnk és útikönyvünk,
életünkkel jó célt érjünk,
Tájékozódjunk vele.
Veszprém, 1998. szeptember 24.
SZÍVBŐL JÖTT
– Édesapámnak –
Visszatekintve immár hetven évre,
méltó lehetsz az „igaz ember” névre,
hét évtizednek minden küzdelmében
győztes maradtál.
Éveid száma nekünk is nagy érték,
bennük nagyobb részt csak érettünk éltél,
szorgalmas munkád, napi helytállásod
lett a javunkra.
Élet értékét nem évszámok adják,
még ha a testet gyengülni is hagyják,
Lélek mi éltet, semmi más nem használ,
Benne fogóddzál.
Most Istent kérjük, minden elé állva,
Téged szeressen még sok évvel áldva,
Lássad, mit szíved vágyakozva kíván
beteljesedni.
Veszprém, 1998. november 4.
VÁRAKOZÁS
Újra advent, újra várunk,
kattanjon fel végre zárunk.
Hadd nyíljunk ki Isten felé,
Ki hűséggel jön elibénk.
Újra advent, újra várunk,
földhöz kötöttség a zárunk.
Nyitni fog, ha hitből élünk,
„Isten velünk”, nem kell félnünk.
Adventünk Szép Királynője,
Te légy hitünk kiesdője.
Úgy higgyünk, ahogy Te hittél,
bármi legyen, mit Isten kér.
Veszprém, 1998. november 28.
ÉLETÁLLAPOT
Tizenhárom év után is,
mintha új lenne, úgy ragyog
a boldogító valóság:
katolikus pap vagyok.
Nem tévesztés e ragyogás,
Magamat nem ragyogtatom,
Urunk irgalmas jósága:
katolikus pap vagyok.
Mintha új lenne, valóban,
Mindennap újultan ragyog,
gondok, keservek között is:
katolikus pap vagyok. –
Ez boldogító valóság,
amiért mindent ott hagyok,
csak egyre jobban élhessem:
katolikus pap vagyok.
Urunk irgalmas jóságát,
mely betölti minden napom,
Hálatelt szívvel köszönöm:
katolikus pap vagyok.
Istent dicsérje életem,
Őt dicsérje majd halálom,
Addig hűségesnek lenni:
győzelem a halálon!
Veszprém, 1999. június 19.
ÁTGONDOLÁS
Ma van boldog napja annak,
Amiért én megszülettem,
Tizennégy évvel ezelőtt
Krisztus urunk papja lettem.
Tizennégy év nem nagy idő,
Mégis jó rá visszanézni,
Emlékezni hálás szívvel,
S a jövőre így kinyílni.
Emberileg bizonytalan,
Kilátásunk szinte nincsen,
Veszni látszik minden érték,
mit őseink építettek.
Lelkesedés is már fogytán,
Kitárt szívünk, kezünk fárad,
Mi értelme a hűségnek,
Ha mindig csak ellenállnak?
Tizennégy állomás jelzi
Urunk áldott szenvedését,
Keresztfájának hűsége,
Legyőzte megvetettségét.
Így nyílok ki a jövőre,
bár olykor botlok, fáradok,
kitartással és hűséggel
pap voltam és pap maradok.
Veszprém, 2000. június 19.
RÓMAI MOZAIKKÖVEK
„Kosszarvkürt hangjára” mentem
zarándokolni Rómába,
hol az Egyház szíve lüktet,
mert eljött Isten országa.
Megtérésre, bűnbánatra
indít a felhangzó kürtszó:
Ez az év most Jubileum:
békességszerzésre való.
Belépve a Szent Kapukon,
Atyánk házába fogadott,
Béke, öröm a Lélekben:
ami magával ragadott.
Hogy megdicsőüljön Isten,
Ő legyen minden mindenben,
Engedd át Neki magadat, –
és minden hozzád tartozót.
Ez most Róma és a Szentév
szent üzenete számodra:
– Bizonyítja kétezer év –
Ha akarsz… Akarj! Légy szentté!
Róma, 2000. július 31.- augusztus 10.
ADORÁCIÓ A SZENT PÉTERBEN
Utolsóként foglaltam el helyemet,
Szent kebledre hadd hajtsam le fejemet,
Hozzád jöttem megpihenni, Jézusom,
Erőt és vigaszt Te bőven adsz, tudom.
Kérem, hogy kitartsak végig az úton,
A rám bízottak is megmaradjanak,
Megújult papi szolgálatom nyomán,
Egy szívvel-lélekkel Téged áldjanak.
Róma, 2001. május 1.
A KERESZT EREJE
Akárcsak Nagypénteken,
Középpontban a Kereszt.
De már húsvéti fényben
Öleld át szent reményben!
A Keresztben az élet,
Nincs más tiszta forrásod,
Ha nem akarsz meghalni,
Ebből kell hittel innod.
A Keresztben üdvösség:
Lelkednek boldogsága,
Látszólag nem mutatja,
Szeresd, és neked adja!
A Kereszt feltámadás,
Általa nincs már halál,
Mit annak látsz, átmenet,
Életed csak szebb lehet.
Emeld fel keresztedet,
Bátran büszkélkedj vele,
E jel örökké ragyog,
Benne biztos győzni fogsz!
Veszprém, 2003. szeptember 14.
KARÁCSONYI SMS
Az én szívemben béke van,
öröm és hála,
Jézus Krisztus megszületett,
ott vagyok nála.
Veszprém, 2003. december 25.
SZILVESZTERI ADORÁCIÓ
Egyik legszebb évem zárom
Miközben az újat várom.
Uram, Te vagy az én múltam,
Szolgálatodra indultam.
Minden szép, mit hátra hagyok,
Teáltalad lettek nagyok.
Köszönöm, hogy átélhettem,
Üzenetét megérthettem.
Uram, Te vagy a jelenem,
Az oltáron Eledelem,
Elragadó pillanatok,
Most, hogy eléd borulhatok.
Népedért és önmagamért,
Engesztellek városunkért,
Mindnyájunkat áldj meg, Urunk,
Továbbra is maradj utunk.
Uram, Te vagy az én jövőm,
Kitárom magam előtted,
Tudom, Veled boldog leszek,
Mindig élhetek Belőled.
Lassan eljön már az éjfél,
áldásra adom át kezem,
Kezdődjék az új esztendő,
Hozzon dicsőséget Neked!
Veszprém, 2003. december 31. éjfél előtt a templomban[12]
ADORÁCIÓ SZILVESZTER ÉJJEL
Egy év előtted semmiség,
Csak nekem oly nagy messzeség,
Fájdalmak, gondok, örömek
most mind elhagynak engemet.
De Te itt vagy, Örök Jelen
Virrasztasz minden éjjelen,
Újra mindent Neked adok,
Mielőtt tovább haladok.
Lám, még fogva tart az idő,
Mely mindig magával ragad.
De egész énem, életem,
Állandóan Nálad marad.
Fájdalmak, gondok, örömek,
új évben majd újak jönnek.
Elfogadom mindezeket,
Feléd kitárt, nyitott szívvel.
Jézusom, már jön az éjfél,
átadom most kezeimet,
valójában Te áldod meg,
itt esdeklő híveidet.
Új esztendőben új remény,
élő hittel, szeretettel,
Boldoggá tesz Mindnyájunkat,
Tehozzád vezetve minket!
Veszprém, 2004. december 31. éjfél előtt a templomban
MINDÖRÖKKÉ
Ismét itt az évforduló,
szentelésemnek ünnepe,
szívem-lelkem csak a régi:
tart még „az első szeretet”.
Tizenkilenc év már letűnt,
mint „szőlőmunkás” dolgozom,
csodálatos értelme van,
hálás vagyok, hogy láthatom.
Isten emberének lenni,
szavait közvetíteni;
minden nap új csodaként hat,
mit nem lehet elrejteni.
Akár az Élet Kenyerét,
melyben Urunk adja magát,
nap mint nap újra osztani:
magával ragadó csodát.
Köszönöm, hogy ezt tehetem,
betölti egész életem.
Uram, add, hogy megmaradjon,
Mindig „az első szeretet”.
Veszprém, 2005. június 19.
TÁBOR – 2009
Már augusztus eleje,
Nagy meleg van, tombol a nyár,
Maroknyi nyájunk úton van,
Egy hétre Gyula vár reánk.
Az úton levés a jelen,
Kifejezi életutunk,
Ha hűséggel végig járjuk,
Végén ott vár minket Urunk.
Ő a cél, de most is kísér,
A buszban velünk utazik,
Egymás nyílt tekintetében,
Titokban megmutatkozik.
Minden lépésünkre vigyáz,
Csak jóra indít, hívogat,
Bizalmunkat Belé vessük,
Így járhatunk biztos utat.
Erről szól most táborunk,
Ezt értsük meg jól most nagyon,
Akkor nem csak egy hét lesz jó –
Egy egész élet – célba jutsz!
Úton Gyulára, 2009. augusztus 3.
IMÁDKOZZ ÉS SZERESS
Gondolkozz már, hisz ember vagy!
Nyitva a végtelen felé!
Nem élhetsz úgy, mint az állat,
Bár az is tekint fölfelé…
Ha ember vagy, imádkozol,
Istennel mindent megbeszélsz,
Hálát adsz, dicséred, kéred,
Vagyis mindig Belőle élsz.
Szeretet bő forrása ez,
Szeretni Te tudsz igazán,
Másoknak adni magadat,
Általad gazdagodjanak.
Egy falat kenyér, pohár bor,
Önmagát adta Ő Neked,
Ezt kapod a szentmisében,
Tudd meg, hogy mi a szeretet!
Imádkozzál hát, és szeress,
Életfeladatod Neked,
Ha e kettőt teljesíted,
Nagyon-nagyon boldog leszel!
Gyula, 2009. augusztus 4.
KILÁTÁS A TÁBOR HEGYÉRŐL…
Ha van hitünk, növekedhet,
Ünnepünk ezt adja nekünk:
Felmegyünk a Tábor hegyre,
Nem egyedül, Jézus velünk.
Magasságot jelent a hegy,
Földtől távol, éghez közel,
Bepillanthatunk ma oda,
Hova életutunk vezet.
Amit látunk, sok erőt ad,
Nem töri le a szenvedés,
Sírunk is Húsvétba hajlik,
Maradjon bennünk ez a kép!
Urunk színeváltozása,
Istensége ragyogása!
Beragyogja életünket,
Egyre növelve hitünket.
Hiszem, szent, örök az élet,
Hiszem, vállalni érdemes!
Szenvedve, küzdve, szeretve,
Jézussal együtt lesz nemes!
Gyula, 2009. augusztus 6.
VEGYED FEL
A kereszthordozás nehéz,
Így mondja sok próbálkozó,
De aki még tovább viszi,
Az aztán már csodálkozó:
Nem én viszem keresztemet,
A kereszt hordoz engemet,
Elszakítva a világtól,
Föl-, magasságokba emel.
Több lesz ezzel az életem,
Nagyon-nagyon boldog leszek,
A kereszt győzelemre visz,
Vele üdvösséget veszek.
Csodálatos jel a kereszt:
A számok közt összeadás,
A hangok közt felemel,
Pozitív egyértelműen.
Vegyed hát fel keresztedet,
Emeld magasra, hadd lássák!
Benne a boldogság titka.
Örökkön élő valóság.
Gyula, 2009. augusztus 7.
TANÍTS MEG SZÁMOT VETNI NAPJAINK SORÁVAL (Zsolt 89, 12)
Hívtál-, küldtél és visszavársz,
mindig Feléd megyek, Uram,
ma harminckét éve van már,
hogy elindultam boldogan.
Az évek száma ötvenhét,
ebből huszonötöt vártam,
alighogy csak megszülettem
a Szent Kereszt árnyékában.
Hosszú volt a huszonöt év,
azt hittem, már nem lesz vége,
Szenvedéssel-, tanulással-,
küldetésre készüléssel.
Mert hát hívtál engem, Uram,
és én rögtön igent mondtam,
így aztán az életemre
„Foglalt” pecsétedet nyomtad.
A harminckét év már repült,
el sem hiszem, hogy már elszállt,
inkább azon csodálkozom,
hogy vagyok még mindig elszánt.
Az erőm már nem a régi,
egészségem is már kopott,
de a végső célom égi,
oda a vágyam nem fogyott.
Újra megköszönöm, Uram,
hogy egészen Tied vagyok,
köszönöm a sok örömet,
amit küldetésed adott.
Köszönöm a szenvedést is,
minden megaláztatást,
Soha nem hagytál egyedül,
bőven adtál vigasztalást.
Amiről lemondtam Érted,
helyébe száz annyit adtál,
igaz testvért, ki mellém állt,
róla is Te gondoskodtál.
Küldetésem sokakhoz vitt,
lett belőlük egy nagy család,
kiknek templom az otthonuk,
ahol Tested asztala vár.
Köszönöm e nagy családot,
Kérlek, őrizd minden tagját,
nehogy a Sátán karmai
bármelyiket elragadják.
Bocsásd meg gyengeségeim,
őszintén bánok bűnt, hibát,
Ha valakit megbántottam,
szívből kérem bocsánatát.
Én is szívből megbocsátok,
feledek sértést, megbántást,
csak tiszta lélekkel lehet
teljesíteni hivatást.
Hívtál-, küldtél és visszavársz,
mindig Feléd megyek, Uram,
add, hogy ami még hátra van,
hűséggel szolgálhassalak!
Áldott légy, teremtő Atya,
Áldott légy, meghívó Fiú,
Áldott légy, megtartó Lélek,
Szentháromság, Neked élek!
Veszprém, 2018. június 19.
HÁLÁS EMLÉKEZÉS
Még szeminaristaként tudtam,
a pécsi Kármel nővérei
imahátvédként segítik
Szeged papnövendékeit.
E titkot tudva megéreztem,
én is oltalom alatt vagyok,
egyik kármelita nővér
imáiba fogadhatott.
Így mentem el már újmisésként,
a jó pécsi nővérek közé,
megköszönni imáikat,
bemutatva a szentmisét.
Ha már eddig is imádkoztak,
azt kértem, továbbra is tegyék,
bármit is hozzon a jövő,
hadd maradjak az Istené.
Ez lett az új szövetségkötés,
mely azóta is végig kísér,
Terezita és Lúcia
voltak rajt az élő pecsét.
És boldogan munkába álltam,
Tudtam, hogy biztonságban vagyok,
a nővérek imádkoznak,
elveszni biztos nem fogok.
Nyolc év után Lúcia nővér,
egyedül folytatta az imát,
szeretett, mint lelki fiát,
kísért harminckét éven át.
Szebbnél szebben varrt miseruhák,
könyv, levél és telefonhívás,
amikor éppen szükség volt,
Lúcia nővér megtalált.
Két nappal előtte, hogy elment,
találkoztunk utoljára,
nyugodtan és mosolyogva
készült haza mennyországba.
Hálát adok e nagy csodáért,
mit Isten Benne megmutatott,
tudom, hogy fentről pártfogol,
addig, míg oda nem jutok.
Adj, Urunk, Lúcia nővérnek
megérdemelt, örök nyugalmat,
életpéldáját ragyogtasd
sok-sok magyar fiatalnak.
Mindig fakadjon Magyarszéknek
áldott szerzetesi hivatás,
Kik hazánknak kiesdenek
Szentlélekben megújulást.
(Befejezésül csak azt kérem,
valaki imádkozzék értem.
Ma is kell az imahátvéd,
Kármelből, mely égbe átér.)
Veszprém, 2018. június 24.
NÉVNAPI TŰNŐDÉS
Harmadik napja júliusnak,
húsvéti vasárnapot idéz,
Hogy érintett Szent Sebeket,
kétkedő apostoli kéz.
Megelőzte mindezt nem tudás,
Hová-, s merre megy a mi Urunk,
ennek nyomán tudhattuk meg,
Ő egyedül helyes Utunk.
De Igazságunk-, Életünk is,
soha nem lehet már senki más,
csak Ő, aki meghalt értünk,
s része lett a feltámadás.
Őt nem látni, és mégis hinni,
a szent „kilencedik” boldogság,
túlcsordulása a nyolcnak,
mely Isten Országával jár.
Ma megköszönjük Szent Tamásnak,
hogy ily okosan kételkedett,
mintegy késztetve Urunkat,
Húsvéti hitre vezetett.
Nélküle nem lehet teljessé
nyári pihenés, megújulás,
„ott, ahol az Úr Lelke van,
él az igazi szabadság”.
Járj hát közben értünk, Szent Tamás,
kik gyengék és fáradtak vagyunk,
hozzon húsvéti újulást
ünnepeddel ékes nyarunk.
Hadd mondjuk Veled együtt mi is,
„Én Uram, én Istenem”
megélve már itt a földön
a boldog örök életet.
Veszprém, 2018. július 3. hajnalán
ÚTON JÁRVA
Harminchárom év már letűnt,
mint szép álomból ébredés,
szívemben színültig hála
a boldog papi évekért.
Nem lett belőlem favorit,
mozgalmat indító vezér,
amit tudtam, csendben tettem,
Istenért és Egyházamért.
Ma is a csendet keresem,
melyben Uramat hallhatom,
szava még mindig lenyűgöz,
ellenállni nem akarok.
Ha akarnék, sem tudnék mást,
mint szavát tettre váltani,
Mindazt, aki hagyja magát,
a vészből visszarántani.
Ezért a napi szentmisém,
zsolozsmás imádságaim,
a rózsafűzért is mondom,
szemlélődve szent titkain.
Harminchárom év már letűnt,
mint szép álomból ébredés,
kész az én szívem, indulok
Istenért és Egyházamért.
(Tudom, a harminchárom év
krisztusi kor, kereszthalál,
ebből robbant ki a Húsvét,
örök élet, Feltámadás.)
(Péter atya két éve is
hálát kiváltó kegyelem,
Isten adja meg neki is,
mindvégig hűséges legyen!)
Veszprém, 2019. június 19.
PÁSZTORT ADOTT AZ ÚR[13]
Ferenc pápa szólt, szava szent,
szívünk ma Te Deum-ot zeng.
Vártuk már e mai napot,
hogy Vác új püspököt kapott.
Régtől ismert Kedves Testvér,
örülünk, hogy püspök lettél!
Lépted aggódva figyeljük,
gondodat nem irigyeljük.
Püspöknek lenni manapság,
önfeláldozó szolgaság:
indenben csak úgy, mint Urunk,
személyéhez igazodunk.
Legyél atyja papjaidnak,
orvoslója bajaiknak,
mit tőlük vársz, elébük éld,
egynek elvesztését is féld.
Így az egész hívő népnek
atyja leszel kellőképpen;
megőrizve mindent szépen,
Urunk eljövetelére.
Ez a mi szent elvárásunk,
mint ahogy szent elszántságunk:
egy szív és egy lélek vagyunk,
imáinkkal támogatunk.
Tudod, „Hűséges az Isten”,
ki elküldött és visszavár,
de mi sem leszünk hűtlenek,
szolgálatodban számíts ránk.
Hisz egy célért munkálkodunk,
mindenki magáét hozva,
Isten országa közöttünk,
legyen már kibontakozva!
Veszprém, 2019. július 12.
ÚJMISE – 2019
(Kovács József pécsi egyházmegyés újmisésnek.)
Pincehely vidámság helye,
ha zamatos-, jó bor fakad,
felüdíti a szíveket,
orvosol sebet, gondokat.
Pincehely lett a templomunk,
vágyva kóstoltuk borodat,
öröm tölti be szívünket,
úgy fogadjuk áldásodat.
Zamatos, jó bornak lenni
felelősség, szent hivatás:
ma Kánában vidítani,
majd vérként folyni Golgotán.
Mindez Húsvét, hitünk titka,
mit jelenvalóvá tettél,
a legnagyobb hivatást kapva,
az által, hogy pappá lettél.
Ki meghívott, őrizzen meg,
lélekben maradj újmisés,
az első szerelmet élve
egész szívvel csak Krisztusé!
Őbenne mindenkié vagy,
Őbenne minden a tiéd,
Így lesz általad mindenki,
és minden Őbenne szentté!
( Én is erre kívánkozom,
Így lesz! Ezért imádkozom.)
Veszprém, 2019. július 13.
ÖSSZEFOGLALÁSUL
(Évközi 23. vasárnap. C év.)
Vedd fel kereszted, ne félj,
Húsvéti hited van, remélj!
Viseld bátran, szeretetből,
Biztosít a győzelemről.
A kereszt életáradás,
halálból feltámadás,
Vesd magadra, tűzd sírodra,
gyógyulást nyersz mindenkorra.
Jézus hála a keresztért,
úgy követlek, ahogy Te kérsz,
Ezt fogadom ma Benében,
Kedves Mindnyájunk nevében.
Tiszaújhely, 2019. szeptember 7. a másnapi benei szentmisére készülve.
NÉVNAPRA
Szűz Mária szent neve,
forróbb, mint a Nap heve.
Bűnöket megsemmisít,
szívet-lelket melegít.
Sötétségben ragyogó,
világosságot adó.
Szomorúságot szüntet,
szívbe örömet ültet.
Gondok Tőle oldódnak,
tervek megvalósulnak,
mi szennyes volt, tiszta lesz,
a hűtlenből hűséges.
Egyszer szeresd, nem felejt,
Fia téged el nem ejt,
célba ér az életed,
üdvösséged megleled.
Szűz Mária szent neve,
legfontosabb név nekem,
Jézus adta szent erő,
hatalmával megnyerő.
Nevét szívembe vésem,
örök emlékezésem,
Szüntelenül kiáltom,
Szent Neve legyen áldott!
Veszprém, 2019. szeptember 12.
KERESZT
Két gerenda összetéve,
függőleg’ és vízszintesen,
Olyan erővel hívogat,
hogy mind vágyunk rá szívesen.
Valamikor szégyenfa volt,
míg Urunk rajt’ nem szenvedett,
végleg megölve a halált,
a szégyen dicsőséggé lett.
Kereszten szerzett győzelem,
minket is arra bátorít,
legyen az életünk jele,
mit senki el nem távolít.
Ezért ékszer a nyakunkban,
legszebb dísz az otthonunkban,
szent jelét vetjük magunkon,
s lesz egyszer majd a sírunkon.
Urunk már maga megmondta,
Ha követni akarjuk Őt,
vegyük fel a keresztünket,
mint tanítványává tevőt.
Legyen életünk keresztút,
a halálunk kereszthalál,
mi is felmagasztaltatunk,
lelkünk örök üdvöt talál.
Veszprém, 2019. szeptember 13.
A MAGYAROK NAGYASSZONYÁHOZ
Édes hazánk Úrnője, Mária,
agy bizalommal tekintünk ma Rád,
Mutasd meg még egyszer, hogy Anyánk vagy,
Legszebb éked magyar Szent Koronád.
Sok gyermeked istentelenül él,
Jelent és jövőt eszerint ítél,
A múlt értékeit veszni hagyja,
Ez már erőinket meghaladja.
Fájó a hitbeli tudatlanság,
A szentmise nem kell, sem imádság.
Helyükbe az anyagiasság lép,
Egyetlen fontos a hamis jólét.
Figyeld a hűségesek imáját,
Kik életüket is felajánlják,
hogy a rossz és a bűn ellenére,
Jövőt építhessünk reménykedve.
Országunk legyen Fiad Országa,
Szeplőtelen Szíved oltalmával,
legyőzzük e világnak szellemét,
felkínálva bűn és baj gyógyszerét.
Édes hazánk Úrnője, Mária,
nagy bizalommal tekintünk ma Rád,
útmutatásodat megfogadva,
boldog és szent jövő virradjon ránk!
Veszprém, 2019. szeptember 15.
SZEPTEMBER 23.
Pio atya emléknapja,
egyházunk kiváló papja,
kapucinusoknak éke,
bűnösöknek menedéke.
Krisztus sebeit hordozta,
Bűnbánókat feloldozta,
lélekbe látóan nevelt,
szenvedőkre odafigyelt.
Az egész élete csoda,
jel, hogy eljuthassunk oda,
hol életünk végső célja
vár győzelmünknek babérja.
Ezért, ha kellett bilokált,
szívvel buzdított, vagy dorgált,
bombatámadást hárított,
fájó könnyeket szárított.
Pio atya, segíts minket,
láthatod küzdelmeinket,
Áldj meg jézusi kezeddel,
bennünket Hozzá vezess el.
Ámen.
Veszprém, 2019. szeptember 23.
CSAK NYÍLTAN ÉS EGYENESEN
Már kimondom egyszerűen,
mindazt, amit gondolok,
ismerem magam annyira,
akarva nem rombolok.
Már kimondom jó szándékkal,
magamban nem tarthatom,
mindazt, mi hasznára válhat,
kiknek üdvét akarom.
Már kimondom tiszta szívvel,
mindazt, amit szeretnék,
rossz az, aki rosszra gondol,
jobbat nem is tehetnék.
Ereje őszinte szónak,
minden kétséget legyőz,
lehet, nem leszel népszerű,
de gerinces, és erős.
Félni soha nem tanultam,
haragudni nem tudok,
és soha, senki kedvéért,
a számat be nem fogom.
Mert a kutyát és a papot
a szája miatt tartják,
legyen akármelyik néma,
nagyon nagy bajt hozhat ránk.
Veszprém, 2019. szeptember 24.
ÉLETEM TARTOZÉKA
Mint katona kezében a fegyver,
olyan enyémben a rózsafüzér,
mikor kezeim közt morzsolgatom,
a legnagyobb biztonsággal felér.
De már önmagában az a tudat,
hogy nálam van, zsebemben hordozom,
olyan nagy erővel tölt el engem,
emberi szóval ki sem mondhatom.
A titkok, melyeket imádkozom,
Megváltónk életének titkai,
ezeket szemlélve, kimondani,
hűséges követésére segít.
Mindebben Mesternőnk Szűz Mária,
Kinek életét e titkok szőtték,
Példaképünk Ő, hogyan kell hinnünk,
aki anyai oltalmával véd.
Ha a Szentolvasót imádkozzuk,
amit Szeplőtlen’ Szíve tőlünk kér,
megvalósul földünkön a béke,
a bűn senki közelébe nem ér.
Életünk része lesz a szent öröm,
az Isten emberré lett érettünk,
Lélektől’ fogant, Szűztől született,
hogy Szent Karácsonyt ünnepelhessünk.
Köztünk léte világosság nekünk,
szeretni és élni tanít minket,
kincset ad, mit el nem veszíthetünk,
táplálék, mindennapi kenyerünk.
De a fájdalom sem hiányozhat,
nem leszünk különbek, mint Mesterünk,
ha Ő értünk kínhalált szenvedett,
nekünk sem lehet más az életünk.
Szenvedés-, halál Húsvétba hajlik,
Vele szenvedve-, halva, élhetünk,
a feltámadásunk dicsőséges,
mint a Szent Szűz, mennyekbe vétetünk.
Testvérem, Krisztus katonája vagy?
Legyen fegyvered a rózsafüzér!
Hatásos, mert ki ezt imádkozza,
az életében minden jót elér!
Veszprém, 2019. október 7.
A HIT EREJE
Eleven hited ajándék,
magját keresztségben kaptad,
hogy benne élj és növekedj,
mely kell, hogy meglássék rajtad.
Emberséged, szívjóságod,
sokak számára nagy talány,
mindenben csak úgy, mint Jézus,
– és ez a megoldás talál.
Kevés az, hogy humánus légy,
polgárjogilag etikus,
élő hitű keresztény vagy,
mindenben csak úgy, mint Jézus!
Hitednek nagy ereje van:
lehetsz leprás, vagy más beteg,
mosdjál meg és tiszta leszel,
a hited megment tégedet.
Gyász fájdalma vehet körül,
bármi szorítja lelkedet,
mondd: „Jézus, könyörülj rajtam!”
a hited megment tégedet.
Az élő Hit arra szólít:
Isten tervezte életed,
ezt a tervet valósítsd meg,
a hited megment tégedet.
Itt a földön boldog leszel,
mely odaát sem ér véget,
ugyan rád talál a halál,
de a hited megment téged!
Veszprém, 2019. október 12.
HIT E FÖLDÖN…
A kérdés egyre sürgetőbb: visszatér az Emberfia,
talál-e hitet e földön?
Ezt válaszoljuk meg előbb.
Kérdéseket vet a válasz,
két szóval nem intézhető igen vagy nem, túl egyszerű,
és nem a lényegre törő.
Halld hát a kérdések sorát:
Életedben ki az első?
az Isten, vagy valaki más?
Csak Istennek adsz imádást?
Ha Ő az első, imádod,
akaratát így meglátod:
csak egy a lényeg, szent legyél,
fényes, világos, Benne élj!
Fényét tükrözze életed,
s lépten-nyomon megleled
mikor, mit, és hogyan tegyél,
s így a szeretetet megéld.
Tettek nélkül a hit halott,
Hiába mondod, nem is volt,
Pusztán a szavak fecsegés,
önmagában semmit nem ér.
Az ima kiesdi hited,
imádkozz, és sokra viszed,
szentgyónás, és szentáldozás,
hittel megélt találkozás.
Vele, aki majd visszatér,
e földre, s mindent számon kér.
Nem fog elnyelni a halál, Benned élő hitet talál.
Hit a földön, híd az égbe,
kapaszkodj a reménységbe,
Tettekkel megélt szeretet,
végig elkísér tégedet!
Veszprém, 2019. október 15.
IDEGENVEZETÉS
– helybelieknek és látogatóknak –
„Vessél le sarut”, cipőt
ha Veszprém földjére lépsz,
azoknak nyomában jársz,
kik szent tanúságtevők.
Az első tanúságuk
mit tesz magyarnak lenni,
országot építeni,
a népért engesztelni.
Városunk arculatát
ezzel meghatározták,
itt élve példás életet,
fel is virágoztatták.
Második tanúságuk
Jézus Krisztusra mutat,
Jelenben és jövőbe
csak Ő ad biztos utat.
A két tanúság mindig
egyként összetartozik,
egymástól elválasztva,
minden leromboltatik.
Tapasztalta városunk,
közelmúltjának során,
reméljük, visszatalál
a szent gyökerek nyomán.
Az első magyar Család
István, Gizella, Imre
Boldog Ilona, Margit,
tekints kéréseinkre!
Szent életű püspökünk,
„mártír” Mindszenty József,
ne hagyj minket elbukni,
példáddal emeljél fel!
Ezért szent Veszprém földje,
itt éltek, közbenjárnak,
Te, ki itt élsz, ide jössz,
mind maguk közé várnak!
Veszprém, 2019. október 16.
TE IS TEMPLOMBA JÖTTÉL
A templomba két ember ment,
farizeus és a vámos,
a két ember típust jelent,
hisz mindkettőből van számos.
Melyik a több, melyik kevés,
értelmetlen a számvetés,
Az a fontos, te melyik vagy?
Igazán mi benned a nagy?
Farizeus: képmutató,
amit látsz, máz, külső látszat,
Belül, pedig, egészen más,
mint akivel ördög játszhat.
A mézes máz, vélt nagy szentség,
szörnyű nagy istentelenség,
mint az erős fény, vakító,
magatartása taszító.
Vigyázz, farizeus ne légy!
El ne hidd, hogy így sokra mész!
Egyszer lehull minden álarc,
Isten elé csak így állhatsz.
Farizeus bűnöst kiált,
mikor meglátja a vámost,
kerüli, mint a szélhámost,
Pedig, tanulhatna tőle, –
Nyitott szívet, alázatot,
jóvá tevő áldozatot.
Imát, mely egekbe felér,
könyörögve irgalomért.
Nos, vámosnak sem kell lenned,
csak a lelkületét vedd át,
hogy megtisztult lélekkel élj,
itt a földön mást ne kívánj.
Áttetszően, egyszerűen,
Isten irgalmából élni,
ez már maga a mennyország,
e földről el fogod érni.
Veszprém, 2019. október 19.
ZAKEUS
Nem akárki volt Zakeus,
nagy rangú, vezető vámos,
mégis meg merte mutatni,
milyen komolyan vallásos.
Mit érdekelte a tömeg,
vagy tettének lesz-e ára,
Ő Jézust akarta látni,
így hát fölmászott a fára.
Jézust másképp nem láthatod,
csak ha fölfele törekedsz,
megjegyzésektől független,
élő hitedben növekedsz.
Jézus majd téged is szólít,
mint szólította Zakeust,
új életet akar adni,
hogy többé ne vesztedbe fuss.
Ha Jézussal találkozol,
megváltozik az életed,
fösvényből nagylelkű leszel:
megosztod féltett pénzedet.
Üdvösség köszönt házadra,
és szíved-lelked felderül,
Jézus nélkül elveszett vagy,
ki Őáltala megkerül.
Jézus nem mászott a fára,
Ő felszegeztette magát,
hogy megnyitott szívéhez menj,
bőséges életet találj.
Zakeus az előképe,
Te már a teljeset kapod,
bátran vállald fel hitedet,
életeddel megvallhatod.
Úgy élj, ahogy ezt mutatja
számodra Zakeus neve:
légy ártatlan, becsületes,
igaz, tiszta – hűségesen!
Veszprém, 2019. október 21.
NEM KÉRDÉS
A szadduceusok úgy tartották,
lehetetlenség a feltámadás,
akiket sírjukba eltemettek,
nekik onnan már nincs tovább jutás.
A hét testvérről szóló kérdés is
részükről csak gúnyolódás csupán,
Jézust akarták felbosszantani,
hogy elbánjanak vele csúnyán.
Mint kommunista demagógusok,
feltámadásról gúnyosan szóltak,
tévútra vittek nemzedékeket,
mindennapjainkról nem is szólva.
Mert szadduceus bőven van ma is,
akik tagadják a feltámadást,
nagyon okosnak tartják magukat,
tagadáson kívül nem tudnak mást.
Isten az élőké, Érte élünk,
Kik Benne hiszünk, nincs mitől félnünk.
A sírásó nekünk is gödröt ás,
nyugodtak legyünk, van feltámadás!
Jézus Krisztus támadt fel először,
harmadnapra legyőzte a halált,
Őáltala támadnak fel azok,
kikben az Ő szava hitre talált.
Találjon Benned is hitre szava:
„Ki énbennem hisz nem hal meg soha”,
November szomorú napjaiban
ezzel megvigasztalhatsz másokat.
Veszprém, 2019. október 22.
ANYÁMHOZ JÖTTEM, LENGYELORSZÁGBA
Zarándokútra indított szívem,
rendszeresen visszatérek ide,
mert itt karolt fel a Szent Szűz engem,
míg másoknak elveszett a hite.
Égi Édesanyám oltalmazott,
mindvégig a kezdetektől fogva,
de itt, a legnehezebb helyzetben
oltalmát külön is megmutatta.
Még fiatal voltam és üldözött,
a hivatás ajándéka miatt,
Czestochowa lett menedékhelyem,
ahonnan folytatódhatott utam.
Minden nehézségem ellenére
Szent hivatásom beteljesedett,
a Szent Szűz, oltalmazó Édesanyám
egy életre megörvendeztetett.
Ezért vagyok ma itt, hálából,
megköszönni anyai oltalmat,
Persze, mindig kérek közbenjárást,
rám, enyéimre Fiával áldást.
Szívem telve most is kérésekkel,
melyeket rám bíztak élő hittel,
enyémekkel együtt elé tárom,
meghallgatást bizalommal várok.
Fekete Madonna, csodás fényben,
erősíts minket a reménységben,
hogy mindvégig kitartsunk a hitben,
egymás iránt igaz szeretetben.
Jelen utunk gyümölcse ez legyen,
mint zarándokokat jobbá tegyen,
hazaérve áradjon belőlünk,
nem a világból-, hitünkből élünk!
Częstochowa, 2019. október 23.
UTÓSZÓ
Tisztelt Olvasók!
Vannak az életben váratlan, de nem véletlen egybeesések. Október elején kaptam meg interneten Tamás atya verseinek gyűjteményét. Majdnem egy időben érkezett egy másik, egyházmegyés fiatal paptestvéremtől az ő legújabb verseinek tiszteletpéldánya. Katolikus Egyházunk honlapján pedig a legújabban kinevezett bíboros atyák bemutatásakor olvashattam az egyik, 53 éves portugál származású bíborosról a rövid és velős jellemzést: „költő, biblikus teológus”.
E hármas sorozat nyomán népünk jeles papköltőinek neve és munkássága villant emlékezetembe: Ányos Pál, Mécs László, Tűz Tamás, Sík Sándor…
A veszprémi plébános és lelkipásztor Schall Tamás atya azonban verseinek előszavában határozottan kijelenti, hogy nem tartja magát sem irodalmárnak, sem költőnek. Kis könyvét is egyszerűen gondolatok gyűjteményének tekinti. Saját vallomásából érthetjük meg versei keletkezésének történetét. Ebből és a személyes ismeretségből tudjuk, hogy Tamás atya fiatalságától fogva szeret eljátszani a szavakkal. Sokan derülhettünk már szellemes szóviccein és azt is megértjük, hogy az Egyház hivatalos imáját, a zsolozsmát naponta imádkozva az abban foglalt zsoltárok és himnuszok annyira vérébe ivódtak, hogy ezek mintájára mindennapos igehirdetése és vallásos megnyilvánulásai is gyakran verses formában törtek elő lelkéből. Az igazi oka e versek születésének azonban nem a természetes verselési hajlam, hanem az a buzdítás, amelyet a Bibliában Szent Pál apostol fogalmazott meg kedves tanítványához, Timóteushoz intézett levelében: „Hirdesd az igét, állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!” Tamás atya lelkében ott lángol az apostoli tűz, amellyel az igehirdetést a katolikus pap és lelkipásztor egyik fő feladatának tartja. Szent kötelességének tekinti azt is, hogy tőle telhetően a lehető legjobban készüljön fel az igehirdetésre, szentbeszédekre.
Versei nem fáradságos költői csiszolgatás nyomán születnek, hanem spontán adódik bennük a tartalom és forma egysége. Versei általában a vasár- és ünnepnapi prédikációs készületből fakadnak. Személyes és egyházi ünnepek örömteli vagy éppen fájdalmas eseményei, így saját születés- és névnapja, pappá szentelésének évfordulói, szeretett paptestvér püspökké kinevezésének híre, a hitvalló keresztapa halála, az imádságos háttért jelentő szerzetesek és jó barátokhoz intézett levelek… mindezek ott vannak a versek születését kiváltó okok között. Valamint a vasárnapok, a Szűz Anya és a szentek ünnepeinek liturgiája alkalmat jelentenek Tamás atya papi lelkéből fakadó gondolatok megfogalmazására.
A versek hivatalos kiadására soha nem gondolt. De templomi igehirdetésekből, elmélkedésekből, baráti vagy éppen plébániai levelekből sokak közkincsévé váltak e verses gondolatok. Hallgatói, olvasói közül sokan kérték, hogy mások tanítására, örömére, vigasztalására és erősítésére adja ki ezeket.
Köszönjük, hogy Tamás atya végül is vállalta ezt. Viszonzásul ígérjük, hogy imáinkban vele együtt kérjük, amit pappá szentelése egyik évfordulójára így foglalt versbe: „Istenem, add, hogy maradjak mindig egészen a Tied, semmi más ne érdekeljen, csak hogy mindig Veled legyek.”
Amit így önmagának kért, segítsen, mint célhoz minél többünket eljutni!
Szeretettel köszönti Tamás atyát, híveit és olvasóit:
Szerenka Miklós atya
[1] 1914-1994. A Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom Altemplomában van eltemetve. Több könyv illusztrálója. Testvére Kőrössy Sarolta, Belgiumban élt, szigorú klauzúrás klarissza apácaként.
[2] P. Varga Béla SJ 1912-1989. Szétszóratás után a Szeged-Csanádi Egyházmegyében szolgált, majd nyugdíjazását követően Balatonkenesén és Balatonakarattyán, mint kisegítő, P. Tóth Lajos rendtársa mellett.
[3] Második római utam alkalmával, ahová nagyon kedves Hívekkel mentem, az újonnan alapított Magyarok Nagyasszonya Plébániáról.
[4] 1920-2014. Kalocsai Iskolanővér. Ez időben Rómában, a Szent István Ház vezetője volt.
[5] 1993-ban, Húsvét 4. vasárnapján Szent Ferenc Kistestvérei és Kisnővérei voltak hivatás napi vendégeink. Az ő látogatásukat viszonozva vettünk részt Bükkszentkereszten augusztusban az általuk vezetett lelkigyakorlaton. Az egyik részt vevő tisztázni kívánta magában, van-e hivatása. Neki szántam a négy sort a kérdésekkel.
[6] Mint a veszprémi Hittudományi Főiskola hallgatója óraadó hitoktatóként dolgozott a Magyarok Nagyasszonya Plébánián.
[7] Ircsik Erzsébet M. Bonfilia szervita nővér (1917-1999). A püspökszentlászlói Otthon dolgozójaként konyhavezető volt, majd az Otthon gondozottja lett. Ebben az időszakban évente két-három hétre eljött plébániánkra, ahol nagyon jól érezte magát. Ilyenkor mindig aktivizálódott a konyhában sokak örömére. Jászberényben halt meg, Budapesten, a szervita templom urnatemetőjében várja a feltámadást.
[8] 1986. június 19-én szenteltek pappá. Ennek évfordulója minden évben különösen is fontos számomra, mint ünnep, mint alkalom a visszatekintésre és hálaadásra.
[9] Kárpátaljai település. Görög katolikus közössége a Julián naptárt követi a liturgiában, ezért a szeptember 21-i dátum.
[10] Ef 2, 19. A sorok egy kispapnak íródtak, aki éppen neki keseredett a rá nehezedő próbatételek miatt. Végül célba ért.
[11] Édesapám bátyja, aki Nagyvázsonyban élt, kőfaragóként dolgozott. Temetési szentmiséjét és szertartását én végeztem Nagyvázsonyban.
[12] Plébániánkon az a szokás, hogy az év utolsó napján, éjfél előtt fél órával kezdődően csendes szentségimádásra jövünk össze a templomban, éjfélkor szentségi áldással kezdjük az új esztendőt.
[13] Marton Zsolt atya püspöki kinevezésére.